Manapság egyre nagyobb teret kapnak az asztalos szakmák. Természetes, hogy vannak részei, amiket tudni kell, le kell hozzájuk ülni és meg kell tanulni. De nagyobb hangsúly van azon, hogy a gyakorlat meglegyen. Talán ezt a részét jobban is élvezik a tanulók, hisz ekkor kézzelfogható a fejlődésük és ezt ők is látják. Nagy szerepe van az oktatásukban a gyakorlatot vezető tanároknak és műhelyeknek.

Vegyünk egy példát

Egy nagyon jó barátomnak a fia, Áron, tavaly kezdte kitanulni a szakmát. Hamar eljött a gyakorlati résznek az ideje. Ezt az időt Áron egy olyan cégnél töltötte, aminek kifejezetten a konyhabútorok a főprofilja. Természetesen óriási lelkesedéssel vetette bele magát a gyakorlati időbe. Úgy gondoltuk mindnyájan, hogy nagyon jó lehetőséget kapott. Azért gondoljuk így, mert egy konyhabútor számos változatban elkészülhet. Lehet üveges az ajtaja, fiókok és ajtók is különbözhetnek annak alapján, ahogy a vevő ezt kéri, lehet harmonikaajtós is, munkalap is ezerféle van, és ne feledjük, sok száz alapanyag közül választhat az ügyfél, ezeket az anyagokat pedig tudni kell megművelni és tudni kell, hogyan is bánjunk vele, hogy a tökéletes konyhabútort kapjuk eredményül. Áron egy kihívásként kezelte ezt a gyakorlati időt, ami az oktatása részét képezte. Amikor eljött az idő, hogy vizsgázzon, el kellett készítenie egy komplett konyhabútort és én önként vállalkoztam arra, hogy nekem csinálja ezt meg. Természetesen fizetnem is kellett érte, de kedvezményes árat. Én már terveztem a jelenlegi konyhabútorom cseréjét, ezért mondhatni kapóra jött Áron vizsgája. Elmondtam neki az igényeimet, és hogy őszinte legyek, nem fogtam vissza magam. Úgy voltam vele, ha már én is kapok egy ilyen lehetőséget, hogy olcsóbban megcsináltathatom az új konyhabútoromat, akkor azt a lehetőséget ki kell használnom. Nem mondom, hogy egy teljesíthetetlen kérésem volt, de nem könnyítettem meg neki a dolgát. 1 hete volt Áronnak, hogy elkészüljön a konyhabútorommal és végül eljött a nagy nap. Az oktatóteremben nézhettem meg a konyhabútort, a vizsgáztatók előtte már lemérték mindenhol, ami rendben volt, így maradtam én, mint ügyfél és az elégedettségem. Szinte leesett az állam, amikor megláttam ezt a remekművet. Ez a srác olyan konyhabútort épített nekem, amit én kértem. Én kevésbé vagyok vizuális típus, mint ő (bár nála ez elvárás is), ezért elmondtam, de teljesen nem tudtam elképzelni az én álom-konyhabútoromat, Áron viszont nagyon is el tudta képzelni és tökéletes kivitelezte ezt. Azt hiszem, a vizsgáztatóknak már az is elég visszajelzés volt, ahogy kinéztem, akkora volt az örömöm.

Ezzel a példával az oktatás és a gyakorlati helyek fontosságát szerettem volna kiemelni, mivel az ilyen tehetségek, mint Áron is, könnyen elkallódhatnak, ha például nem elég talpraesettek vagy nem kapnak olyan lehetőséget, mint ő. Óriási nagy mázlija volt Áronnak ezzel a konyhabútoros céggel. Akkora benyomást tett rá elsősorban az oktatás színvonala, amit kapott, majd a konyhabútoros cég, hogy elhatározta, ő ennél a cégnél szeretne dolgozni. És felvették!

Mondtam Áronnak, hogy amilyen elhivatott és lelkes, ha ez kitart, neki is oktatnia kéne, persze csak ha már van elég szakmai tapasztalata. Ez fontos, hogy bizonyos mennyiségű év legyen már a háta mögött, hiszen csak akkor lehet igazán oktató, ha kellő rutinra tett már szert.

Habár Áron még huszonéves, azt mondta, ő még azt is el tudja képzelni, hogy erről a helyről megy nyugdíjba. Mindenesetre mondtuk neki az apjával, hogy lehet a munkája a hobbija, szakítson másra is időt. Áronnak ilyen a motorozás. Szerettük volna az apjával, ha régi hobbijának is ugyanúgy él és azt sem adja fel. Azon a véleményen vagyok, hogy több ilyen lelkiismeretes és alázatos szakember kéne, mint Áron, akinek a hobbija a munkája. És most nem a motorozásra gondolok, hanem a konyhabútorokra.

Remélem, hogy tanulságos volt ez a cikk számotokra, és ha tudjátok, milyen szakmát szeretnétek tanulni, akkor megfelelő oktatási intézményt választotok magatoknak és a gyakorlati helynél is résen lesztek.