Öcsém már kicsi kora óta műszaki beállítottságú. Mindig is szeretett szétszedni mindent ami a keze ügyébe akadt és meglepő módon azt vettük észre, hogy utána össze is rakta az illető dolgot.

Amint egyre nagyobb lett, mindig nekiállt, hogy megszerelje a házban tönkrement apró-cseprő dolgokat és az esetek túlnyomó többségében sikerült is megjavítania azokat.

Éppen ezért, amikor iskolaválasztásra került a sor nála, szinte egyértelmű volt, hogy egy műszaki intézménybe iratkozzon be, ahol még jobban beleáshatja magát ebbe a témakörbe.

A középiskolai évek alatt az kiderült, hogy a szakmának inkább a gyakorlati része érdekli, nem pedig az elméleti, ezért úgy döntött, hogy nem szeretne egyetemre menni, hanem érettségi után autószerelőnek tanult.

Persze az egész család nagyon örült ennek, mert a mai világban egyre kevesebb a jó szakember, autója pedig biztos lesz a jövőben is az emberek nagy részének, szóval egyet értettünk abban, hogy Öcsi jól választott.

Idén nyáron fog végezni a képzésében, de egy ideje már egy profi autószerelő mellett gyakornokoskodik, hogy minél jobban kitanulhassa a szakma minden csínját-bínját.

Éppen ezért, az utóbbi időben egyre többször kérjük meg arra, hogy nézzen rá a kocsijainkra, hallgassa meg, hogy honnan jön az adott furcsa hang, vagy miért csinálja azt, amit alapból nem szokott.

Eleinte Öcsi nagyon örült, hogy rá merjük már bízni az apróbb dolgokat és élőben is kipróbálhatja, hogy miből áll ez a szakma, azonban egy idő után egyre morcosabb lett, hogy minden miatt őt zaklatjuk.

Szerencsére azért annak ellenére, hogy ő is szívesebben töltené a hétvégéit a szobájában videojátékozva, még ha kicsit puffogva is, de bármikor hajlandó felvenni a munkás ruháját és benézni a motorháztető alá, ha megkérjük rá.

Legutóbb én kértem tőle ilyen jellegű szívességet. Az internetről rendeltem a kocsimba mannol motorolajat, de nem akartam egyedül nekiállni. Számtalanszor láttam már, hogy a szakemberek hogy cserélik ki, de azért úgy voltam vele, hogy a biztonság kedvéért jobb, ha Öcsi csinálja.

Nagyjából húsz perc alatt végeztünk is a művelettel, bár a többes szám használata talán kicsit túlzás, mivel én csak figyeltem, hogy mi történik és közben fárasztó, nyuszikás viccekkel szórakoztattam a tesómat.

Mivel egész nap ráértem, olajcsere után is ott maradtam a szülői háznál. Anyu a konyhában szorgoskodott, annak örömére, hogy együtt eszik a család háromfogásos menüt tervezett. Közben megérkezett a menyasszonyom, Niki is. Ő délelőtt inkább otthon maradt, hogy kitakarítsa a lakást, mert úgy gondolta, hogy felesleges ha csak áll mellettünk és kibiceli az olajcserét.

Anyu és Niki már azóta közeli kapcsolatban vannak, hogy először találkoztak. Mivel a családban minden gyerek fiú lett, ezért anyu nagyon boldog, hogy a kapcsolat által végre lett egy lánya is. Niki pedig nagyon hálás azért, hogy a leendő anyósa ennyire szeretetteljesen bánik vele.

Mivel július 14-én lesz az esküvőnk, természetesen a beszélgetés nagy része e köré formálódott, mert anyu minden részletet tudni szeretne, mindenben segíteni és belefolyni, mert imád szervezkedni, intézkedni és telefonálni, arról nem beszélve, hogy mi is a szíve csücskei vagyunk, szóval a legjobbat akarja nekünk.

Szerintem a legtöbb menyasszony fel lenne háborodva azon, hogy az anyós már az esküvő előtt is mindenbe beleüti az orrát, azonban szerintem én kifogtam a főnyereményt Niki személyében, mivel őt nemhogy nem zavarja ez a dolog, hanem egyenesen élvezi is. Az utóbbi hónapokban szerintem többet SMS-ezett anyuval, mint velem és bármilyen ötlete támad, egyből megkérdezi anyutól, hogy ő mit gondol róla.

Nagyon örülök annak, hogy az életem két legfontosabb nője ilyen jó viszonyban van egymással, mivel ez nagyon megkönnyíti az én életemet is. Nem egy haverom panaszkodott már arra, hogy a barátnőjük ki nem állhatja az anyjukat, vagy vica verza… Nem irigylem őket, az biztos, de szerencsére ez az ő problémájuk és nem az enyém.

Már csak abban kell reménykedni családi szinten, hogy Öcsi is jól választ majd, mert ha nem lesz szimpatikus a barátnője, akkor… Mindegy is, felesleges ebbe belemenni, hiszen a tesóm még nagyon fiatal és egyelőre esze ágában sincs megállapodni, vagy komoly társat keresni maga mellé. Egyelőre még a tanulásra, a munkára és a bulizásra koncentrál, de ez így is van rendjén.