Általános-, illetve középiskolában is voltak kedvenc tanáraim, akiknek kifejezetten vártam az óráit, de azokban az iskolákban nem éreztem magamat annyira jól, mint az egyetemen. Hiába vannak az ember mellett az osztálytársai, akikkel hamar baráti viszonyt alakít ki, és hiába a jó tanárok, ha vannak olyan tárgyak, amiket a háta közepére sem kíván az ember. Nekem ezek a tárgyak az irodalom és a biológia voltak. Azért is vártam nagyon az érettségit, hogy végre soha többet ne kelljen majd elemeznem, hogy vajon mire gondolhatott a költő (nem mintha azt bárki is tudhatná a költőn kívül) és ne kelljen felből tudnom a kéz csontjait. Ezek után nem lehet nehéz kitalálni, hogy egyetemi tanulmányaimat nem a bölcsészkaron és nem is az orvosin folytattam.

Mindig is szerettem a matekot és a fizikát, pedig a legtöbb ember számára ez a két tárgy a mumus. Én viszont teljesen logikusnak és érthetőnek tartottam ezeket, nem úgy mint az ilyen magolós, logikátlan zagyvaságokat, mint a biológia. A reál tárgyak mellett a rajzolás is közel állt a szívemhez mindig is, ezért némi gondolkodás után építészmérnöki szakra adtam be a jelentkezésemet. Nem mondom, hogy nem voltak olyan pillanatok az elmúlt évek során, mikor úgy éreztem, hogy szörnyű döntést hoztam és sosem fogom tudni elvégezni ezt az egyetemet, de szerencsére mindig sikerült túljutnom a holtpontokon, visszaszerezni a motivációt és teljesíteni a tárgyaimat. Ha minden jól megy, akkor következő félévben diplomát szerzek.

Szerencsém volt, mert az egyetem egyik legjobb tanárát választottam konzulensnek, akinél a diplomamunkámat készítem. Nagyon nagy tudású és kedves a professzor, ráadásul kifejezetten stílusos is. Persze nem úgy, mintha valami magazin címlapjáról lépett volna elő, hanem ránézésre is látszik rajta, hogy tanár ember. Ősz haja és szakálla van, mindig öltönyt hord, és van egy bőr férfi oldaltáskája is ami tipikusan tanári kiegészítő a szememben. Mindig abban a táskában hordja az iskolai papírokat, például a zárhelyi dolgozatokat is. Voltak olyan alkalmak, mikor féltünk, hogy a táskából kikerülő papírokon milyen jegyek lesznek… Nem állítom, hogy mindig mindenkinek hatalmas mosolyra húzódott a szája a jegyek láttán, de alapvetően azt azért el tudom mondani, hogy a professzor mindig korrekt módon osztályozott és nem az volt a célja, hogy minél több embert megbuktasson. Sajnos vannak olyanok is, de érthető módon őket senki sem szívleli igazán.

Egyébként azt vettem észre, hogy azok a tanárok, akik igazán jók a szakmájukban, sokat adnak a külsőjükre. Nem csak a kedvenc professzoromnak van például ilyen elegáns, bőr oldaltáskája, hanem a tanszéken sokan másoknak is. Úgy tűnik, hogy nálunk az egyetemen kifejezetten divatosnak számít ez a fajta táska. Az idősebb tanárok kedvelik ezt az egy-, vagy éppen kétcsatos, vállra akasztható verziót, a fiatalabb tanárok pedig inkább azokat, amik aktatáskára emlékeztetnek. Nekem is kifejezetten tetszik ez a „tudományos elegancia”, amit a megjelenésük sugároz, a zakóval, elegáns cipővel és a bőrtáskával. Volt, amikor azon gondolkoztam, hogy nekem is ideje lenne elkezdeni hasonlóképp öltözködni, de végül arra jutottam, hogy az talán még korai lenne. Majd inkább amikor, mikor már én is olyan jó leszek a szakmámban, mint ők.

Egy bőr táskát viszont mindenképpen be fogok szerezni. Lehet, hogy születésnapomra azzal lepem majd meg magam. Mondjuk egyelőre nem ezt a „professzoros”, csatos oldaltáskát választanám, hanem valami fiatalosabbat, mondjuk egy bőrből készült hátizsákot.

Miért nem jó nekem az átlagos, anyagból készült, sportos hátizsák? Erre több indokom is van! Egyrészt azért, mert azoknak a nagy része beázik, a bőr viszont sokkal kevésbé. Másrészt pedig, sokkal tartósabbnak és jobb minőségűnek tartom a bőrtáskákat. Azokban több az anyag és a munka, ezért ha az ember egyszer megveszi, akkor nagyon hosszú ideig hű társa lehet, természetesen akkor, ha vigyáz rá, és jól karban is tartja. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy egy bőr táska olyan, mint egy jó épület: Ha jó az alapja és hozzáértő készítette, akkor abban nem tud kárt tenni egy apró szellő. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten szeretem a bőr kiegészítők illatát, legyen szó cipőről, övről, vagy éppen táskáról.

Az új bőrtáskám vásárlásnál majd mindenképpen ki fogom kérni a barátnőm tanácsát is, aki kifejezetten otthonosan mozog a divat világában. Igaz, hogy a női divat a „szakterülete”, mert sokszor bújja a női magazinokat, de ismerem már annyira, hogy ha megkérem arra, hogy nézzen utána divatos, férfi bőrtáskáknak, akkor tetszeni fog neki a feladat és biztos segít kiválasztani a számomra legideálisabb táskát.