35 éves létemre még mindig járok egyetemre. Persze nem 18 éves korom óta, mindössze másfél éve kezdtem, hogy megszerezhessem a mérnöki diplomát. Gondolkoztam én is rajta, hogy esetleg már túl koros vagyok az iskolapadhoz, de végül is úgy döntöttem, hogy nem csak a húsz éveseké a világ, sosem késő belevágni valami újba. Így aztán én is járok most iskolába. Vannak nagyon érdekes, és izgalmas óráim, ahol úgy repül az idő, hogy szinte észre sem veszem, hogy eltelt másfél óra, és persze van olyan előadás is ahol csigaként vánszorognak az óra mutatói, és nekem meg percenként leesik a fejem. Az ilyen idők hasznosításához, nem árt egy olyan padtárs, akivel jól megértjük magunkat.

A minap is egy ilyen órán ültem, amikor a másik, hozzám hasonlóan középkorú diáktársam felvetett egy érdekes témát. Elmesélte, hogy mostanában építtetett be egy vadonatúj légkondicionálót. Mivel alapvetően irtózom az építkezéstől, felújítástól a sok keletkező hulladék, és a rengeteg macera miatt, így kifaggattam, hogy milyen tapasztalatai vannak a klímaszerelés folyamataival kapcsolatban. Meglepetésemre elég pozitívan nyilatkozott.

Azt mondta, hogy a kiérkező szakember pár óra alatt elvégezte a munkáját, bár azt is hozzá tette, hogy általában még ennél is gyorsabban kész a művelet, de náluk falon keresztül kellett megoldani valami csövezést, ami kicsit több időt vett igénybe, és kicsit több kosszal is járt. Kérdeztem is, hogy meddig tartott eltakarítani a káoszt, mire meglepetten nézett rám. Közölte, hogy természetesen a kiérkező munkás feltakarított maga után, és egyébként sem keletkezett annyi salakanyag, aminek a feltisztítása olyan sok időt vett volna igénybe, ők csak egy biztonsági porszívózást csináltak utána.  Ezen én döbbentem meg. Már eleve a munka idejének a rövidsége hihetetlen volt számomra, de ez még inkább. Minden esetre ekkor még nem győzött meg, hogy én is akarok ilyet. Vállat vonva jegyeztem meg, hogy én inkább kinyitom az ablakot, amikor melegem van. Erre persze kajánul elvigyorodott, hogy nyáron, amikor este is 30 fok van odakint, akkor a szúnyogokon kívül mi más jön még be az ablakon, amiért kinyitom. El kellett ismernem, hogy ez bizony igaz, de továbbra is tartottam magam, és közöltem, hogy engem a szúnyogok kevésbé zavarnak, mint az, hogy búgjon mellettem egy gép. Erre már láttam, hogy majd meg szakad a nevetéstől, de annyit még sikerült kinyögnie, hogy nem tudja, hogy miről beszélek, mivel a gép egyébként szinte teljesen néma. Ezek után már kezdett megjönni az érdeklődésem. Gondoltam a jókedvű hangulathoz alkalmazkodva rákérdezek, hogy  ki szokta nyerni az otthoni torzsalkodást az új távirányítóért, és egyúttal ki az aki a szoba hőmérsékletének az ura, de a váratlan információk sora a következő válasszal sem állt meg. Elmondta ugyanis, hogy távirányító nincs is, hiszen wi-fi segítségével bármelyikük telefonjáról irányítható a készülék. Most már komolyan kezdett érdekelni a dolog. Tovább kérdezgettem hát tanuló társamat, hogy mit kell még tudni a klímáról.

Elmondta, hogy elég erős gépről van szó, nagyjából 10 perc alatt lehűti a szobát a kívánt hőmérsékletre, ráadásul hideg időben akár fűteni is lehet vele a szobát. Felmerült bennem, hogy egy ilyen erős gép komoly mennyiségű áramot fogyaszthat, de barátom látva, hogy közbe akarok szólni megelőzött a válasszal. Közölte, hogy kifejezetten energiatakarékos masináról van szó, amit eleve környezetbarát szempontok alapján terveztek, így használatával évente akár 30%-al csökkenteni lehet az elhasznált energiát. Ezzel nem csak a természetet védjük, de a saját pénztárcánkat is. Sőt még egy olyan funkcióval is ellátták a gépet, ami huzamosabb távollét esetén 8°C-on stabilizálja a hőmérsékletet, hogy ne keletkezzenek fagykárok az otthonban.

A kiderült információk bőven elégnek bizonyultak ahhoz, hogy rájöjjek, nekem is hamar szereznem kell egy ilyen csodagépet, ami mind a hideg, mind a meleg ellen használható. Ráadásul az unalmas óra is elment, még is hasznosan telt az idő. Két legyet egy csapásra.