Nekem nagy szívfájdalmam, hogy a hazai oktatásban kerettanterv létezik, és ha már létezik, akkor nincsenek benne hasznos tárgyak, amik az életre nevelnek. Hiába tanulja meg egy gimnazista, hogy hogyan használja a gyököt, meg talán a logaritmust, miből áll össze a DNS, miként szaporodnak az amőbák, és hogy különbőz vegyületek összeöntéséből mi lesz, ezek annyira felesleges dolgok, hogy a diákok 90%-a nem is hall többet róluk soha az életben. Kivéve akkor, amikor Ő maga is apa lesz, és jól eső bosszú kerekedik felül rajta, hiszen a saját gyerekének is be kell, magolja a sok információt.

Szerintem jó lenne egy olyan oktatási rendszer, amiben nem azon morfondíroznak a fiatalok, hogy Petőfi min gondolkodhatott versírás közben, illetve, hogy melyik menyecskét próbálta éppen az ujja köré csavarni, hanem olyan oktatásban részesülnének, amik felkészítik őket az életre. Például főzési technikákat tanulnak, vállalkozási alapismereteket sajátítanak el, végigmennek az adózás menetén, megtanulják az alapvető jogi fogalmakat, de legalább megszerzik azt a tudást, hogy egy kérdőívet hiánytalanul kitudnak tölteni. Legalább is remélem, hogy eljutunk egyszer idáig. Ezen egyébként akkor gondolkoztam el, amikor egy kollégám a napokban odajött hozzám, hogy segítséget kérjen. Kollégámról azt kell tudni, hogy közepes értelmi szinttel megáldott fickó, de megvan a magához való esze, és elboldogul az életben. Kivéve, amikor nem. A probléma a következő volt. Kolléga házassági évfordulója vészesen közelgett, és a felesége egy szépen mondva is hárpia volt. Amióta szerencsétlen flótás elvette, minden évfordulójukra ékszert kért a sárkány, ezzel kisebb anyagi csődöt okozva minden évben. Mert, hát nem volt jó neki bármilyen csillogó kő. Csak az arany, a smaragd, a gyémánt jöhetett szóba, és mint tudjuk, ezeket nem éppen két puszira osztogatják. Fájt is miatta szegény srác feje, de hát az Ő hibája. El Bundy már a 80-as években megmondta, hogy ha nem akarsz, problémát ne házasodj meg, lehet neki is hallgatni kellett volna rá. A lényeg, hogy a többiek meggyőzték, hogy hagyjon fel a méregdrága váci úti boltok látogatásával és a szponzorálásával, interneten sokkal olcsóbban hozzájuthat hasonló termékekhez. Így történt, hogy aznap reggel kolléga enyhén kopaszodó feje búbja úgy nézett ki, mint Cseh Laci, ha kijön a vízből. Leizzadt, de nem kicsit, hanem nagyon, miközben bújta az internetet veszettül ékszershop után kutatva. Miután kiválasztotta megfelelőt elkezdett vakarózni a termék miatt, mert, hát ugye az egy dolog, hogy megtalálja honnan fog vásárolni, azt sem ártana eldöntenie mit fog venni. Nagy nehezen kinézett egy nyakláncot, amit a kollégák együttes szavazása alapján mindenki úgy gondolt, hogy a hárpia felesége nem érdemel meg, mert túl jól néz ki az ékszer a nőhöz képest. Végül a recepciós Kriszti mondta mosolyogva, hogy persze az asszony örülni fog neki, csak vegye meg nyugodtan. És itt ütköztünk problémába és jött a kolléga oda hozzám. A probléma tárgya az volt, hogy nem tudta beütni a kártyája adatait a megfelelő mezőkbe. Pedig két diplomája is volt, és még is az öt rubrika kifogott rajta. A segítségemmel végül megoldottuk ezt a hatalmas hibát is. Másnap megérkezett az ajándék is, így a kollégának sem kellett aggódnia, hogy esetleg lecseréli őt az asszony, bár titokban nagyon boldog is volt, mert legalább 20%-al olcsóbban vásárolt, mint az eddig bejáratott helyeken.

Ezek után gondolkozom el rajta, hogy mit ér a mi mindenre kiterjedő oktatási rendszerünk, ha az életben egy felnőtt férfi nem tud használni egy online fizetési felületet. Az hagyján, de képes elvenni egy olyan nőt, akinek feltett szándéka, hogy kikészíti.