A hallgatók tudását a kerékgumi márkákról is ki kell egészíteni

Már régóta dacolok azzal, hogy iskolai keretek közt kevés olyan dolgot van lehetőségem megtanítani a diákjaimnak, amit a való életben is használni tudnak. Nincs szó egyáltalán számlák befizetéséről, takarékoskodásról, arról, hogy hogyan vásároljunk be egészségesen, és amire legutóbb rájöttem: egy fiút még a legegyszerűbb kétkezi munkák elvégzésére se tanítanak meg. Innen jött a gondolat, hogy délutáni szakkör keretében többet fogok tanítani a gyerekeknek az elvártnál, és első témaként rögtön a kerékcserét és az abroncsok ápolását vettük elő.

Miután múltkor az online fizetés folyamatát néztük át a hallgatókkal egy olcsó Swarovski ékszer után kutatva, most úgy gondoltam, hogy a szakkörön először a fiúknak kedvezek, és az autókkal ismerkedünk meg. Délután a parkolóban vártam őket, a Ford Fiestám mellett, amit már felemeltem a bakommal, és elkezdtem nekik magyarázni.

gumi márkákElőször is megmutattam nekik, hogy hol találják meg a különböző gumiméretek a számát a keréken.  Az én kocsimon még téli gumi volt, erre figyelmeztettem őket, de attól még a 195/50 R15-ös méretet könnyen le lehetett róla olvasni. Elmagyaráztam nekik, hogy ezek a mérőszámok az abroncs különböző irányba vett kiterjedéseit írják le: a 195 centiméter az a legnagyobb pontján vett szélessége, míg az 50% azt jelenti, hogy az abroncsmagasság ennek mindössze a fele.

Itt már érdeklődő kérdéseket is kaptam – az egyik diákom, akiről tudom, hogy szereti az autókat, és már 16 éves korában megszerezte a motoros jogosítványát is, megkérdezte, hogy véletlenül nem a futófelület szélességére gondoltam-e. Elmagyaráztam neki, hogy nem, hisz ez egy gyakori félreértés szokott lenni tapasztaltabb vezetők köreiben is, mivel a szélesség nem a futófelületé, hanem a legszélesebb ponté.

„Ha azonban bármikor kételyeitek vannak, nem kell félnetek, a legtöbb esetben elég, ha azt megjegyeznetek, hogy hol találjátok a számot, amit be kell mondanotok, amikor új kereket rendeltek. Vannak olyan oldalak, ahol a gumi márkák ismerete helyett elég, ha csak a kocsi típusát adjátok meg, és ők ajánlanak nektek típust.”

Ezek után rátértünk arra, hogy ha már ismernek egy jó szervizt, milyen gyakran kell oda ellátogatniuk. Azzal még a legtöbben tisztában voltak, hogy a kerekeket mindig megfelelően felfújva kell tartani, azt azonban nem tudták megmondani, hogy ezt ajánlott esetben kéthetente ellenőrizni is kell. A megfelelő nyomás ráadásul nem csak azt jelenti, hogy ne legyen lapos a gumi, de túl sok levegőt se lehet bele fújni egyszerre, mivel az ugyanolyan veszélyes.

Reméltem, hogy fizikából már elég képzettek ahhoz, hogy megértsék, hogy egy lapos gumival miért könnyebb kicsúszni egy kanyarban, vagy miért nehezebb az autót nagy oldalszélben egyenesen tartani, így ezt nem ragoztam túl. Annyit azonban hozzátettem, hogy nagy nyomás mellett is pontosan ugyanezek a veszélyek állnak fel, ezért az a legbiztosabb megoldás, ha a kerék cseréjénél a szakértők megnézik, hogy minden rendben van-e a fél- és leszerelt, illetve a pótkerékkel is.

A legfontosabbnak azt tartottam, hogy megértség a gumiabroncsokról, hogy ez az a felület, ahol a kocsi érinti az utat, és amitől lényegiben „megy”. Hogyha pedig ezekkel nincsen rendben valami, akkor a kocsi jó esetben „nem megy”, rosszabb esetben pedig súlyosabb balesetet is okozhatnak. Ezért az egyetlen dolog, amit át akartam adni lényegiben az az, hogy mindig a legnagyobb körültekintéssel bánjunk a kerekekkel, és próbáljuk a legmegbízhatóbb helyről beszerezni őket. Ez pedig független a gumi márkánktól, mindenkire egyaránt megállja a helyét.

Ha pedig már ismerünk olyan szervizt, ahol tudjuk, hogy szakértők dolgoznak, próbáljunk meg minél gyakrabban visszatérni, és a gumi ellenőrzését is megejteni. Ilyenkor ugyanis rengeteg dolgot felmérnek vele kapcsolat, ellenőrzik, hogy nincsenek-e rajta szemmel nem látható repedések, vagy folyékony szennyeződés, ami rosszabbá tenné a tapadást. A barázdák közül pedig eltávolítják a kisebb kavicsokat, amik szépen lassan belefúródnának az anyagába, ezzel is csökkentve az élettartamát.

Végül a sok beszéd után, amit reményeim szerint azért mindenki élvezett, rátértünk a lényegre, és megmutattam, hogyan cserélem ki a kerekemet a csomagtartóban lévő pótkerékre. itt már több segítséget is kértem a diákjaimtól, és a végére úgy gondolom mindenki úgy volt már, hogyha defektet kapna egyszer, akkor nem kéne megvárnia a következő autót, hogy segítsen neki, hanem maga is hozzá tudna látni a probléma megoldásához.