Gyulladáscsökkentő módszerekről is tanultunk biológia órán

A kedvenc órán, de tényleg az egész osztálynak egytől egyig a biológia. Ez egyáltalán nem véletlen. Egy tantárgy akkor szerethető, ha megfelelő a tanár, jól és érdekesen tanít és a mi tanárnőnk kifejezetten ilyen. Régen egy másik iskolában tanított, és mikor át jött hozzánk, ott is nagyon sajnálták a gyerekek. Előfordul a mai napig, hogy meglátogatják őt itt a mi iskolánkban, vagy az is sokszor előfordul, elmegyünk közösen kirándulni, vagy túrázni a közeli erdőkbe, mert ez a tanárnő ilyeneket is szervez nekünk.

De ha éppen nem megyünk sehova, csak az iskolában maradunk, akkor is nagyon élvezzük az összes vele töltött percet. A múlt heti biológia órán például egy nagyon érdekes dologról tanultunk. A tanárnő mindig próbálja valami érdekes témával megfűszerezni az amúgy nem mindig érdekes témákat is. Elmesélte, hogy az állatok is sokszor ugyan úgy megbetegszenek, mint mi emberek. Nekik is megfájdul a foguk, megfáznak, vagy begyullad az ínyük, vagy az ízületük, mint az embereknek, és mivel ők nem tudnak maguktól gyógyszereket bevenni, így a természetben találnak olyan megoldásokat, amik segítenek rajtuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy tökéletesen diagnosztizálják önmagukat, és fejből tudják több ezer növényről, hogy mi mire való, de sokszor eltanulják egymástól, vagy az idősebb állatoktól a falkában, hogy milyen bajra, mi a megoldás.

Például megfigyelték a kutatók, hogy vaddisznók, ha belázasodnak, azonnal hideg vízbe vetik magukat, hogy ezzel csillapítsák a testük melegét, sőt, ha az anya malac megérzi, hogy a kicsinye felmelegedett, őt is beleveti a vízbe. Arról is szólnak kutatások, hogy nem csak a szarvasgombát találják meg, de kiszagolják és lerágják a kamillát is, ha gyulladás van a szervezetünkben. Mondjuk, elképzelésem sincsen, hogy hogyan tudták ez a tudósok felfedezni és megfigyelni, de ami tény, hogy ezeket a módszereket az emberek is használják, így simán el tudom képzelni, hogy az állatoktól tanulták el, vagy fordítva. Manapság nagyon nagy kultusza van a természetgyógyászatnak. Rengeteg helyen lehet olvasni, hogy a természetben fellelhető gyógyhatású növények csodákra képesek egy-egy betegség, vagy tünet esetén. Komplett irányzatok alapszanak már ezen és sokak még a gyógyszereket is megkérdőjelezik ebből az aspektusból.

Az én véleményem az, hogy bizonyos esetekben ezeket mindenképpen meg kell próbálni, mielőtt az ember gyógyszerhez nyúl, és a biológia tanárnő is hasonlóképpen gondolja.

A Kis Növényhatározóból össze is szedtük, hogy milyen növényeket lehet találni az erőben, és azoknak milyen hasznos hatása tud lenni, ha az ember beteg, vagy valamije fáj. Persze nagyon kell vigyázni, mert ezeket a növényeket könnyen össze is lehet keverni. Régebben, ha jól tudom, voltak kifejezetten ezzel foglalkozó füves emberek, akik összeszedték az erdőben ezeket a növényeket, és segítettek azoknak, akik nem értettek annyira hozzá. Manapság már szerintem önszorgalomból senki nem állna neki gyógynövényeket szedni az erdőben, ha csak nem tanult erről sokat, mert folyton mindenféle mérgezésekről lehet hallani, például mikor összekeverik a gombákat, vagy ha medvehagyma helyett mérgező növényt szednek. És egy esetleg súlyos mérgezéssel nagyobb kárt okozunk magunknak, mint ha nem is csináltunk volna semmit, így mindenképpen érdemes megfontoltan hozzáállni a kérdéshez. Vannak persze boltok is, ahol mindenféle természetes gyógynövényt lehet vásárolni, de ezeknek az eredetéről is nagyon jól meg kell győződnünk.

Jól fontoljuk meg, hogy kiben és miben bízunk, mert az egészségünkkel és adott esetben az életünkkel játszunk.

Jól belegondolva, ha az ember nem 100%-ig biztos a dolgában, jobban teszi, ha inkább nem kísérletezik. A mai világban már annyi féle gyógyszerhez hozzájut az ember, hogy nem éri meg kockáztatni. És nem is kell feltétlenül kimozdulnunk otthonról ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk. Ha például gyulladáscsökkentőre van szükségünk, csak felmegyünk a netre, és megtaláljuk mindnek az összetételét, a szedési javaslatokat és azt is, hogy hol és mennyiért tudjuk beszerezni.

Ez egy nagyon kényelmes és biztonságos megoldás. Persze minden esetben javasolt orvossal, vagy gyógyszerésszel konzultálni, de abban is sokkal könnyebb dolgunk van, ha már előre utánanéztünk és tájékozottak vagyunk abban, hogy mit kell megkérdeznünk.

Mindenképpen elgondolkodtató a téma és megéri, ha az ember rágódik rajta kicsit. És kell erről beszélgetni is, ahogyan mi is tettük az órán, hiszen lehet, hogy majd egyszer, egy alkalommal ez fogja megmenteni valakinek az életét. Mert amíg nincsenek olyan ösztöneink, vagy olyan kiváló szaglásunk, mint az állatoknak, annál, hogy természetes vagy mesterséges, azt gondolom, még mindig fontosabb, hogy egy gyógymód biztonságos legyen.