Figyelni, vagy nem figyelni? Ez itt a nehéz…

Anno a középiskolában, meg úgy utána az egyetemen is a legnagyobb problémám a figyeléssel volt. Megérteni az anyagot nem volt nehéz, de odafigyelni végig az órán, meg mikor tanultam, az nagyon nehéz volt. Ilyen a figyelemzavar, sajnos megkeserítette néha az életem. Általában igyekeztem mindig odafigyelni, arra koncentrálni, amit a tanár mond. Ha elkalandozott a gondolatom, csak visszatereltem. De akadtak időnként olyan alkalmak, amikor ez teljességgel lehetetlen volt. Például mikor megtudtam, hogy a következő órán írunk valamiből. Oké, ez szerintem mindenkinek megadta volna azt a lökést, hogy a biológia órát teljes mértékben ignorálja, és helyette azzal foglalkozzon, hogy a lökésnek mi a mechanikája és a dinamikai feltétele. Esetenként annyi is elég volt, hogy ne figyeljek, ha a lány, aki nekem tetszett, a folyosón rám mosolygott. Talán még aludni sem tudtam olyankor.

Szóval a lényeg, hogy sok minden el tudta terelni a figyelmem a tanulásról. Egyszer a magyar óra előtt találtam az interneten egy akciós bukósisakot. Utána végig ezen pörögtem, hisz ez a sisak pont olyan volt, amit már régen kinéztem magamnak. Ráadásul apámnak volt egy kuponja, amit be lehetett váltani ebben az üzletben. Legszívesebben ott helyben felálltam volna, és elmentem volna érte. Csak sajnos a tanár folyamatosan a versírásról, és annak szabályairól magyarázott éppen, amire amúgy figyelnem kellett volna, hisz a következő hetekben ebből kellett dolgozatot írni. De nem úgy, hogy leírjuk a szabályokat, hanem hogy verseket írunk. Délután megírtam én is a saját leckémet:

„Akciós bukósisakom, oly régóta várlak,

Azt hittem már meg sem talállak.

Tudom, épp rám vársz egy áruházi polcon

Itt hagyom az egész kócerájt érted, ha tudom.

Műanyag plexid oly fényesen csillog,

Ragyogásod nélkül nem lehetnék boldog.

Nem kell sokáig várnod, mindjárt itt a hétvége,

Fogom a motorom, és zúzok fel érted Budapestre.

Eztán enyém leszel, s én a tied örökre,

Vagy amíg fel tudlak húzni a fejbőrömre.”

Hát ezt sikerült rittyentenem délutáni lecke címszó alatt. A tanár mondott egy-két dolgot, hogy több szóképpel kellett volna dolgoznom, meg itt-ott a rímek, a szótagszámok javításra szorulnak, de a 3-ast megadta. Ez elég is volt. Aztán eljött a hétvége, és mentem is a sisakért. Olyan volt amilyenre vártam, szép, fényes, a színe tökéletes. Az üzletben találtam még egyéb másik sisakot és felszerelést, de számomra ez volt a tökéletes, nem kell a fölösleges nézelődés.

Így történt, hogy hazafele az új szerzeményemben robogtam, de figyelmetlenségem miatt versírásból mégiscsak megbuktam.