Az iskolások, és a nyári munka

Sok esetben vállal az ifjúság nyári munkát, mindenki másért, ki azért, hogy legyen költő pénze a nyáron, vagy éppen meg tudja venni magának azt amit szeretne. Sokan a szüleiknek segítenek abban, hogy egy kis plusz pénzt hoznak haza, és esetleg ebből teremtik meg maguknak, amire szükségük van. Legyen az ruha, vagy tanszer bármi.

Én 12 éves voltam, amikor elkezdtem dolgozni nyáron. Én nem azon szerencsések közé tartoztam, akit a szülei könnyen tudtak tartani. Sok mindenről kellett lemondanom időközönként, de ezt megszokja az ember egy idő után. Persze sok alkalommal nem volt jó érzés az, hogy nem mehetek esetleg kirándulni, de le kellett mondani dolgokról, mindenkinek meg kell hoznia  a maga áldozatát.

Pont ezek a dolgok miatt döntöttem úgy, hogy beiratkozom egy diákmunkát közvetítő céghez, hogy legyen egy kis plusz pénzem. Vagy ha szeretném telefon kártyámat feltölteni, akkor legyen rá pénzem.

Az első munkám, mint írtam, 12 éves korom nyarán volt. Ekkor kezdtem el újságot, szórólapokat hordani. kemény meló volt, elhihetitek, 30 fokban cipelni a dög nehéz táskát. De azért dolgoztam, hiszen tudtam, ebből lesz pénzem. Persze nem mondom, hogy nem vágtam volna oda sokszor, és nem dobtam be a sarokba azért, hogy nekem ezt csinálnom kell. Utólag felnőtt fejjel visszagondolva, már nem bánom, hiszen megtanított sok mindenre, értékekre is.

Aztán az elkövetkezendő nyarakon, minden évben dolgoztam. Két nyáron keresztül jégkrémet árultam a Balaton partján. Tudjátok, az a régi tekerős biciklis fajta. Hát az első két nap után, bevallom bőgtem, mikor hazamentem, és leültem, de végül mindig visszamentem.

Számos munka mellett nem bánom, hogy akkor gyerek fejjel dolgoznom kellett, mert sok mindet máshogy értékelek felnőttként.